Hát, sziasztok!
Az írói álnevem Liza Fenyvesi, nyugodtan szólíthattok Lizának. Páran már ismerhettek a másik blogomról. Hogyha azt mondanám, hogy imádok írni, hazudnék. Korántsem így van, pedig sokat csinálom, de néha a hátam közepére kívánom az 1-2, esetleg 3 órás gépelgetést és képernyőbámulást. Dióhéjban annyi, hogy szeretek álmodozni, meséket kitalálni, ha valami nem tetszik a történetben, legyen szó akár filmekről, sorozatokról, mesékről, átszövöm, hogy megfeleljen az elvárásaimhoz. Így születnek az én kis alternatív univerzumaim. És az a helyzet, hogy ezeket nem tudom sokáig bent tartani a fejemben: vagy leírom őket vagy lerajzolom. Szóval az egész dolog olyan kényszerűnek tűnik, persze ez csak az egyik fele a dolognak. Blogolni ugyanis imádok. Szeretem olvasgatni a hozzászólásaitokat, rendezgetni az oldalamat, és büszkén olvasom a legfrissebb bejegyzéseimet (amelyeket néha lefordítok egy csomó, majd a végén vissza magyarra, hogy jót röhöghessek rajtuk, de ez most nem lényeg).
Ennek a blognak már egyszer nekifutottam, azonban rájöttem, hogy ez a történet még nem alakult ki eléggé a fejemben. Hagyni kellett egy kicsit ülepedni, várni kellett az új ötletekre, fordulatokra. Időközben nagyot fejlődött a fogalmazásom, bővült a szókincsem, kifejlődött az értékrendszerem. Most újult erővel elkezdem újra papírra vetni Anna, Elsa, Aranyhaj és Merida nem mindennapi történetét, miközben megpróbálom folytatni Mia kalandjait is. Szurkoljatok!
Az írói álnevem Liza Fenyvesi, nyugodtan szólíthattok Lizának. Páran már ismerhettek a másik blogomról. Hogyha azt mondanám, hogy imádok írni, hazudnék. Korántsem így van, pedig sokat csinálom, de néha a hátam közepére kívánom az 1-2, esetleg 3 órás gépelgetést és képernyőbámulást. Dióhéjban annyi, hogy szeretek álmodozni, meséket kitalálni, ha valami nem tetszik a történetben, legyen szó akár filmekről, sorozatokról, mesékről, átszövöm, hogy megfeleljen az elvárásaimhoz. Így születnek az én kis alternatív univerzumaim. És az a helyzet, hogy ezeket nem tudom sokáig bent tartani a fejemben: vagy leírom őket vagy lerajzolom. Szóval az egész dolog olyan kényszerűnek tűnik, persze ez csak az egyik fele a dolognak. Blogolni ugyanis imádok. Szeretem olvasgatni a hozzászólásaitokat, rendezgetni az oldalamat, és büszkén olvasom a legfrissebb bejegyzéseimet (amelyeket néha lefordítok egy csomó, majd a végén vissza magyarra, hogy jót röhöghessek rajtuk, de ez most nem lényeg).
Ennek a blognak már egyszer nekifutottam, azonban rájöttem, hogy ez a történet még nem alakult ki eléggé a fejemben. Hagyni kellett egy kicsit ülepedni, várni kellett az új ötletekre, fordulatokra. Időközben nagyot fejlődött a fogalmazásom, bővült a szókincsem, kifejlődött az értékrendszerem. Most újult erővel elkezdem újra papírra vetni Anna, Elsa, Aranyhaj és Merida nem mindennapi történetét, miközben megpróbálom folytatni Mia kalandjait is. Szurkoljatok!
Liza
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése